Ma, egészen pontosan most! Este nyolckor. Kilencven éves a magyar rádiózás. A magam módján a jubileumon én is megosztok most veletek pár gondolatot az első magyar rádióadás emlékére. 1925. december 1-jén este 8 órakor indult meg avatóünnepséggel, majd hangversennyel a rendszeres rádiós műsorsugárzás. A műsort a csepeli szikratávíró állomás 2kW teljesítményű, Telefunken gyártmányú adója sugározta. A műsorsugárzás az 546 méteres középhullámon történt. A megnyitón Demény Károly államtitkár, a Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül szólt a hallgatókhoz a Rákóczi út 22. szám alatt lévő stúdióból magyar, angol és francia nyelven: „A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”

S bár pályafutásom a maga sikereivel (no meg persze kurdarcaival) lassan húsz éve a televíziózás világához kötődik, számomra a nagy szerelem mindig is a rádió volt. Egy hosszabb szünetet leszámítva 1992 óta vagyok az éterben. Gyerekkorom meghatározó élményei a Sokol rádión hallgatott Szabó család, a Kettőtől ötig kívánságműsor, a Napközben, a Szonda tudományos magazin, a 168 óra és a Vasárnapi Újság. A vasárnapi ebéd után szinte kötelező volt az Öt kontinens hét napja,  Harminc perc alatt a Föld körül és a Névjegy. Emlékszem gyerekként rohantam haza az iskolából a VOA (Voice of America – Amerika Hangja) magyar adását hallgatni. Mert az akkor valami más volt és élmény volt hallgatni. És milyen jó érzés volt Washington D.C.-ben járva látni is! Ugyan ilyen jó érzés volt az első saját anyagomat hallani a szintén ikonikus MOJ-ban, a Magyarországról jövök című műsorban. No meg persze a szép emlékű Miskolci Rádió. Ahol a szerelem beteljesült, ahol minden elkezdődött. És igen, még az a generáció vagyok, aki vágott szalagon és remegő lábbal (no és hanggal…) tudósított URH-s kocsiból majálisról, bányásznapról. Ma USB-s mikrofont használok és a telefonomon is tudok vágni. És tudom, a szó elszáll… de számomra mindig is a rádió volt a maga eszközeivel, műfajával a legszabadabb, legsokoldalúbb és legemberibb média. Szeretem!

(2015. december 1. – Facebook)